2010. szeptember 08. szerda, Mária, Adrienn
Fél évszázad látványkincse
- 450 000 képet és negatívot őriz a Fotótár -
Állandó a törekvés, hogy a Fotótár eljusson arra a színvonalra, amelyen a hasonló gyűjteményeket tárolni kell, például páratartalom, hőmérséklet szempontjából. A tárolás különféle gondjait azonban véglegesen csak az új székházban lehet majd megoldani. Korábban pincékben is, laborokban is várakoztak ezek az anyagok. A szerencse is segített abban, hogy jó állapotban maradtak meg, hiszen az első negatívok 1959-ből származnak. A televíziózás kezdeti időszakában külső fotósok, a 60-as évek elejétől a Magyar Televízió Fotó Osztályának munkatársai készítették a felvételeket. A Magyar Televízió megrendelésére MAFILM gyártásban készült filmeket a MAFILM fotósai dokumentálták az utókor számára. A gyűjtemény a nemzet vizuális kincse, történelmi és kulturális forrás: jó állapotú megőrzése alapvető nemzeti érdek. Értékről és értékmentésről, a Fotótár korszerűsítéséről, a jelenleg is folyó digitalizációról Dunavölgyi Péter, az Archívum vezetője, Kovács László Péter fotográfus és Stepper Gábor informatikus mérnök beszél.
Dunavölgyi Péter:
- Az óriási mennyiségű negatívállomány mellett van egy nagyon nagy papírképállomány, 13X18-as képek, elsősorban híradóanyagok. Ezenkívül van egy CD-gyűjteményünk is: egy válogatás, amely a 90-es évek elején készült hatszáz televíziós produkcióból. Főleg tévéjátékokból válogatott fotók kerültek CD-re, egy-egy műsor negyven-ötven fotójából tíz-tizenkettő, a mostani digitalizáció folyamán már a teljes állomány föl fog kerülni. A külső érdeklődők bizonyára nem tudják, hogy a Fotótár gyűjteményének jelentős része a Híradótól került át hozzánk. A Híradónak az indulástól kezdve szüksége volt fotókra, amelyeket a legkülönbözőbb forrásokból szerzett be, a külföldi nyomtatott sajtó képanyágának átvételét is beleértve. A 70-es években a szerkesztő szobájában már ott állt a telefotógép. Úgy nézett ki, mint a mai fax. Ha a világnak azokban a távoli országaiban, amelyek még nem voltak teljes mértékben bekapcsolódva a nemzetközi hírcserébe, történt valami, akkor ezen a berendezésen jött meg a kép, amelyet lefényképeztek, mert az eredetiről nem lehetett jó képet adni. Ez a fénykép adásba került, azután megmaradt a Híradó gyűjteményében, onnan pedig bekerült a Fotótárba. Egy másik példa. Ha Washingtonban találkozott Brezsnyev és Nixon, a világ két vezetőhatalmának találkozójáról volt mozgóképünk. De ha Nixon találkozott például a paraguayi elnökkel, arról alighanem csak állóképet tudtunk beszerezni. De ezt a képet őrizzük ma is! Sok kép került be a Híradó állományába akkor is, ha valami különleges helyen forgattunk. A Lefortovói börtönről nem lehetett filmfelvételt vagy fotót készíteni, a nyolcvanas évek közepe táján, vagyis olyan időkben, amikor még az utcába se engedtek be még moszkvai tudósítót se! Mégis, Csák István operatőr kollégánk kitűnő kapcsolatainak köszönhetően sikerült az utcába bejutnia, s készültek olyan fotók, amelyek a filmhez kellettek ugyan, de ha már megvoltak, akkor archiválódtak is. Az amerikai elhárításnak lehet, hogy sok képe van a Lefortovói börtönről, de hogy ott civil felvételek készülhettek volna, azokban az időkben, hát azt nem hiszem. A A Fekete hős című Lázár Brankov-flmhez - amelynek én voltam a gyártásvezetője - kellettek ezek a képek, mert a filmben szóba került a Lefortovói börtön is.
Kovács László Péter:
- A televízióban a Fotótár sokáig amolyan melléküzemág volt, sajnos. A fotográfusok eltették a negatívot, mert azt egy profi elteszi, és így kezdett kialakulni a tudatos gyűjtés, először a Híradónál, azon egyszerű oknál fogva, hogy egészen a nyolcvanas évekig nagyon sok dolgot csak állóképes információval tudtak megoldani. Meg az idő is számít. Úgy értve, hogy egy-egy hírre hány másodpercet szánnak. A film, a mozgóképes információ időigényesebb az állóképnél. Ha valamiről csak egy egészen rövid hírt akarnak adni, az könnyebben kivitelezhető egy állóképpel és egy-két mondattal.
Dunavölgyi Péter:
- Korábban kevésbé volt kihasználva a Fotótár, mert nagyon nehéz volt információt kapni arról, hogy milyen negatívok és milyen fényképek vannak a gyűjteményben. Nehézképesebb volt az ügymenet is. Régen fotólabor működött a televízióban, ott elkészült a kiválasztott kép, és akkor lehetett a műsorban felhasználni. Később külső labor végezte ezt a munkát. A már digitalizált képet azonban elektronikus úton, gyorsan és költségek nélkül tudjuk eljuttatni a műsorokba, ami a Fotótár iránti érdeklődés növekedését, sokkal több képünk felhasználását hozhatja el. Ennek eredményeként talán az is eljön majd, hogy a pénzforrások is buzgóbban fognak csörgedezni, az állomány digitalizálására, a Fotótár fejlesztésére, értékeinek megőrzésére.
Kovács László Péter:
- Amint már kiderült, a negatívtárunk a legjelentősebb. Negatívot azonban nem adunk ki. A megrendelőnek hívő léleknek kell lennie, mert el kell hinnie, hogy amit én kiválasztok, az a legjobb, ő pontosan arra vágyik. Éppen az előbb kért valaki egy képet Nyers Rezsőről, beírom a számítógépbe, s a találatok kiadják a technikai számokat, hogy melyik fiókban, melyik tasakban találom meg magát a negatívot. Innentől már manuálisan történik minden további. Ezen fog tudni változtatni az, ha majd minden anyagunkat sikerül digitalizálni.
Dunavölgyi Péter:
-Június végén, július elején éri el a tízezres nagyságrendű számot a digitalizált állomány, ezt a mennyiséget már érdemes lesz a ház információs rendszerébe bekapcsolni.
Kovács László Péter:
-Többek között a munkánk iránti figyelem felkéltésének érdekében is. Havonta ezer-ezerötszáz képet tudunk digitalizálni. A MAFILM gyártású produkciók képanyaga is nálunk van, körülbelül ezer produkcióról van szó. Ezeket nem számítva, s kihagyva a Híradó papírkép állományát, csak a negatív anyagot tekintve is túlságosan hosszú az az idő, amely alatt a ma rendelkezésünkre álló eszközökkel végére juthatunk a digitalizálásnak. Nagyüzemi módszerekre kell mihamarabb átállnunk.
Dunavölgyi Péter:
- Nagy az érdeklődés mostanában az újságok részéről is. Amikor valamilyen műsorral, személyiséggel foglalkoznak, elég gyakran kérnek képet a Fotótárból.
Kovács László Péter:
-II. János Pál halála után róla állított össze egy kiadványt a televízió, s kért képeket a kereskedelmi osztály. A Nagy Könyv programhoz ugyancsak nagyon sok képet kérnek. A mi szolgáltatásaink is elsősorban az aktualitás jegyében folynak. Bármilyen példát mondjak is, beszélgetésünk holnapi olvasójának az már nem hír. Szerencsére vannak azonban olyan teljesítmények, amelyek túlnőnek a hírérték mulandóságán. Az Illés zenekar legendás dobosáról, Pásztori Zoltánról is rengeteg képet tudtunk kínálni, amikor meghalt. Az ő képeire, szerencsére, mindig szükség lesz ezután is. És sokan vannak mások is, akiknek a fényképeit időről-időre elő kell vennünk. Friderikusz Sándor A szólás szabadsága című műsorában is rendszeresen használ fotókat is.
Dunavölgyi Péter:
-Vannak olyan műsorok, amelyekben olyan sitilizált hátteret akarnak létrehozni, amihez korábbi műsorok képei szükségesek, de nem föltétlenül kell a mozgókép, vagy pedig éppen hogy az állókép a kifejező. A központi grafikai műhelyben a magazinműsorokhoz, politikai műsorokhoz olyan képelemeket állítanak elő, amelyekhez egy jó fotó részlete jobban felhasználható, mint egy videóból megállított kocka. És beszéljünk arról is, hogy a televízióban több ezer ember dolgozott az elmúlt időkben. Szerkesztők, bemondók, művészek, technikai munkatársak. Amikor meghalnak, a nekrológukhoz is a Fotótárból kérnek portrét, jelenetet valamilyen műsorból. Ezt szemérmesen el szoktuk hallgatni.
Stepper Gábor:
-Több kollégámmal együtt én műszaki oldalról vagyok benne az értékmentésben, a digitalizálásban, a megtekintőrendszerek kifejlesztésében és üzembe állításában. A szoftverfejlesztést Vásáry Dániel kollégám végzi, aki műszaki oldalról az egész Archívum-projektet vezeti, amelynek egy része a Fotótár. Az első állomása. Fontos azt elmondani, amit már Dunavölgyi Péter is említett, hogy voltak régebbi adatbázisaink, amelyeket most egy új, korszerű SQL adatbázisba töltöttünk be. A lényeg az lesz, hogy különböző tárak vannak itt: film-, video-, fotó- és hangtár. Külön-külön mind régi adatbázisokban voltak. Mindezeket össze fogjuk kapcsolni, a lekérdezés mindegyik hordozón végigfut, s a fellelhető összes információ egyszerre válik elérhetővé.
Dunavölgyi Péter:
-Ha ez megtörténik, akkor az az ideális állapot alakulhat ki a televízióban, hogy minden szerkesztőségben, minden szobában, saját számítógépen az Archívum teljes állománya kereshető lesz ebben az egységes rendszerben. Most úgy kereshető, hogy el kell menni az Archívum egyes részeibe, megnézni, milyen anyag van. Azt szerettük volna, hogy ennek az évnek az elejére kiépüljön a teljes rendszer. Az első eleme épült ki, de esély van rá, hogy még ebben az évben be tudjuk fejezni.
Stepper Gábor:
-Beérkeztek azok a digitalizáló eszközök és munkaállomások, amelyekkel ez a tevékenység elkezdődhet. Ez egy belső szoftverfejlesztés, a mi informatikusaink által: csak a televízióban használható, különleges program készül, amellyel a ház munkatársai mindent meg tudnak majd találni, meg tudják rendelni, és látni-hallani is fogja minden megrendelő, amit kiválaszt. További cél, hogy majd külső felhasználók is élni tudjanak e lehetőségekkel.
Dunavölgyi Péter:
-Minden fejlesztés már a NAVA-szabványok figyelembevételével történik.
150-160 ezer óra körül van az a mozgóképmennyiség, amit be kell digitalizálni. Ha valaki minden anyagot meg akarna nézni, akkor huszonnyolc év és négy hónapig kellene kimenés nélkül egy megtekintőben ülnie, hogy a végére jusson.
Stepper Gábor:
-Eddig csak a Fotótárban fellelhető fotókról beszéltünk. Van azonban egy belső fotós csapat, amelyik folyamatosan készíti a képeket, ők már mind digitális gépekkel dolgoznak, s ezek a képek már gyorsan bekerülnek ebbe a rendszerbe.
Kovács László Péter:
-Ne feledkezzünk meg az MTV korábbi fozósairól sem! A belépésük szerint időrendben így következnek egymás után: Varga Zoltán, Vörös Ilona, Lippai Ágnes, Komáromi Gábor. Később csatlakozott Zih Zsolt, Tóth György, Sárospataki Györgyi. Zih Zsolt és Sárospataki Györgyi ma is a tévé fotóriporterei.
Dunavölgyi Péter:
-Ennek ellenére a ma készülő fotókat már sokkal könnyebb archiválni, mint a régieket megmenteni. Remélem, a mi utódainknak már nem lesz annyi gondjuk a fényképeinkkel, mint nekünk a mi elődeinkről ránk maradt rendkívül értékes anyaggal.
2006